Az értékek ötvözése hidat képez..

Lakberendezőként, tervezőként a mindennapok sodrában arra törekszünk, hogy időről-időre beépítsük a jövő dimenzióját a minket körülvevő környezetbe, ugyanakkor meglátni és megőrizni a múlt és jelen szépségeit, értékeit ugyancsak elengedhetetlen része munkánknak.

Nem szimplán új tereket alkotunk, hanem meglévő élettérben alkotunk, szemügyre véve az ott megbújó szépségeket, és lehetőségeket.

Így tettünk logónk megalkotásakor.Mint tudjuk, a logó egyfajta szimbólum, melyben lehetőségünk van ötvözni több jelentéstartalmat is, elmondani több „üzenetet”.

Talán sokan nem tudják, vállalkozásunk logóján egy már szimbolikus szombathelyi figura alakja látható.

Szombathely egyik jellegzetes épületének az 1910-ben épült Dömötör-villának szerves részét alkotják a kovácsoltvas kerítésen látható figurák. Ezeknek az alakoknak a játéka tehát már tulajdonképpen a szombathelyi örökség része.

Eredetéről beszámol Paár Eszter Szilvia: Wälder Gyula, Az építészet mesterei című gyönyörű könyvének 2020-as kiadásában:

„A telket a nyugati oldalon, tehát a Wesselényi utca felől magas, hullámzó felületű és vájatolt oldalú, műkő félgömbökkel díszített pillérek között húzódó kovácsoltvas kerítés zárja le. A finom, csipkeszerű kerítés tetején ovális, fodros keretben elhelyezett, rokokó jellegű férfi és női alakokat láthatunk, összesen hatot. Legyezőt tartanak, hajlongnak, vagy épp virágot szednek, de mozdulataik mindenképp színpadiasak, leginkább árnyjátékhoz hasonlíthatnánk őket. Dömötör Jenő színész volt, valószínűleg ezért tervezte Wälder a színház világára utaló figurákat, melyek egyébként jól mutatják az építész kiváló rajztudását is.”

Wälder Gyula építész egyedülálló érdemeit, több város arculata mellett, Szombathely is őrzi, hagyatéka jelentős kincsekkel gazdagítja a magyar építőművészetet. Gyakorta mondogatta tanítványainak:

„Jegyezzék meg jól, hogy az épület a helyszínen épül.”

Számos esetben érték vádak a konzervatív stílusa miatt, de az idő őt igazolta.

Úgy véljük, egy enteriőr kialakításakor is számos szempontot kell figyelembe venni. A funkcionalitás mellett a benne élők stílusán át, a tágabb környezet lehetőségeit is ötvözni kell.

A mi kis virágszedő figuránk nem más, mint tisztelet a múlt értékei előtt, s hogy új kontextusba helyeztük, ezáltal túlmutat korabeli szerepén. Így szeretnénk felhívni mindarra a szépségre és értékre a figyelmet, mely körbevesz minket, s így szeretnénk rámutatni arra a bizonyos „hídra”, mely összekötheti ezen értékeket a jelenünkkel, jövőnkkel.

Amikor „felöltöztetjük” környezetét, kiemeljük a szépet, új tereket ezáltal új funkciókat alkotunk, ugyanakkor megőrizzük értékes adottságait is.

Hiszen ahogy Csoóri Sándor költő is vallotta:

„Tudjuk, az idő nem áll meg, de vannak dolgok, értékek, amelyek a sürgető idő ellenére is megállnak.”